A középpontban az a kérdés áll, hogy nyílt vagy parázsló tűz esetében milyen gyorsan ad riasztást egy tűzjelző berendezés, illetve, hogy hogyan viselkedik, ha pl. a közelében hegesztést végeznek, amikor is persze nem szabad, hogy „megszólaljon“. Modern tűzvédelmi rendszerek jelzőkészülékei ezért egyrészt villámgyorsan reagálnak, másrészt megbízhatóan különbséget tudnak tenni valódi és látszólagos tüzek között.
A legtöbb tűzeset parázsló tűzzel kezdődik. Ilyenkor eleinte kevés füst keletkezik, ezért egyes tűzjelzők csak későn reagálnak. Problematikusak az olyan rendszerek is, amelyek (pl. zuhanyozásnál keletkező) gőz hatására, vagy a már említett hegesztési munkálatoknál adnak „fals“ riasztást.
Ezért használnak úgynevezett többkritériumú tűzjelzőket, amelyek két optikai szenzorral (ezek egyike világos színű, a másik sötét füstre reagál), egy hőmérséklet-érzékelővel és egy szénmonoxid-szenzorral működnek; ezért különbséget tudnak tenni nyílt (lánggal égő) és parázsló tüzek között, illetve a mérési adatok bonyolult algoritmusokkal való kiértékelése alapján el tudják dönteni, hogy „valódi“ tűzről van-e szó. Az ilyen érzékelők központi szerepet játszanak nagy területű létesítmények (pl. repülőterek, bevásárlóközpontok) modern biztonsági berendezéseiben.
