Már a világ minden tájára szállít berendezéseket a kalandos múlttal bíró szigetvári Hőszig Kft., amely kezdetben csak üvegekkel foglalkozott, ám mára alaposan kibővült a profilja.
Résen vannak
Hetven tanácselnökkel kellett zöldágra vergődnie Kuba Károlynak a nyolcvanas években, amikor a Szigetvári Költségvetési Üzem építésvezetőjeként a járási fejlesztéseket végezte. Habár a viszonyok egyáltalán nem voltak piaciak, az akkoriban elsajátított tudás a későbbiekben sokat segített neki. „Jobban megedződött az ember, mint bármilyen tárgyalástechnika tréningen” – fogalmaz a szakember, aki már a rendszerváltozás előtt a magánszféra felé fordult. Maszek kőművesként 17 évesen már önállóan épített meg egy kétszintes családi házat, és a második gazdaságból származott az a 100 ezer forint is, amivel 1987-ben beszállt egy építőanyag-kereskedő cégbe. Ez a tapasztalat is jól jött, amikor három évvel később az önkormányzati vállalatnál megismert Kiss Emillel megalapította a Hőszigetelő Kft.-t.
Az eredeti felállás szerint Kuba Károly foglalkozott az építési tevékenyéggel, üzlettársa pedig az akkoriban újdonságnak számító szigetelőüvegekkel, hamarosan azonban a sors közbeszólt: Kiss Emil 1992-ben elhunyt, Kuba Károly pedig nem akarta mindkét tevékenységet megtartani. Mivel a szigetelőüvegek gyártásához szükséges gépek jelentették a nagyobb befektetést, ez a profil maradt. A következő évben kivásárolta néhai üzlettársa családját, így egyedüli tulajdonossá vált.
Délszláv kalandok
A kilencvenes évek közepén nehéz volt a cég helyzete, mivel alig épültek lakások az országban. A vállalat üvegért cserébe nyílászárókat vásárolt fel, amelyeket Bosznia-Hercegovinában, később pedig Koszovóban értékesített. Az ügyvezető hetente járt a háború sújtotta területekre, vállalva, hogy például egy tuzlai úton legalább tízszer a falhoz állítsák. Hasonló volt a helyzet Koszovóban is, ahová nemcsak ablakokat és ajtókat, hanem benzines áramfejlesztőket is szállítottak. Ezeket az amerikai hadsereg vásárolta fel, és osztotta ki a lakosságnak. Volt olyan időszak, amikor Pristinában szinte mindent ezek működtettek. „A visszautak voltak igazán izgalmasak, amikor hoztam magammal a vételárat. Abban az időben 50 márkáért is öltek” – eleveníti fel az egykori balkáni biznisz árnyoldalait az üzletember.
KUBA KÁROLY
■ 56 éves, Pécsett végzett építőipari szakközépiskolát. A vállalat többségi tulajdonosa, a fennmaradó rész a húgáé.
■ Elvált, egy fia van. Kevés szabadidejét mozsgói tanyáján tölti.
KUBA ATTILA
■ 29 éves, a pécsi egyetemen szerezte közgazdász diplomáját. A cég beszerzési vezetője.
■ Egyedülálló. Hobbija az olvasás és a kosárlabda.
Közben Magyarországon sem tétlenkedtek. A kft. 1997-ben megvette a felszámolt Szigetvári Mezőgép telephelyét, ahol adott volt a korábbinál jóval nagyobb üvegtáblák feldolgozásához szükséges méretű csarnok. További három épület kihasználatlanul állt, amit Kuba Károly nem akart annyiban hagyni, ezért úgy döntött, összegyűjti a korábban ott dolgozókat, és acélszerkezetek előállításával bővíti a portfóliót. A nyugdíjazások és leszázalékolások miatt azonban a Mezőgép korábbi 400 lakatosából mindössze 6-ot tudott összegyűjteni, velük indult a tevékenység.
A létszám gyorsan nőtt, bár akadtak gondok. Amikor például munkahelyteremtő támogatással bővített, a felvettek közül többen úgy gondolták, a pénz fele nekik jár, aminek a cég irodájára dobott Molotov-koktélokkal adtak nyomatékot. Az ilyen „apróságok” azonban Kuba Károlyt nem tántorították el; küzdeni tudását nagyapjától örökölte, aki tíz évet húzott le Szibériában, és apjától, aki öt évet ült, „mert nem ásta el elég mélyre a gyapotmagokat”.
A vállalat harmadik „lábaként” műanyagok finommegmunkálása szolgál, ami a redőnyök és reluxák nyomán került képbe. Egyebek mellett élelmiszer-ipari és fitnesz gépekhez állítanak elő alkatrészeket. A PET palackok fúvása nem ebből a tevékenységből ered: 2007-ben eladósorba került a Hőszig Kft. melletti, ezzel foglalkozó üzem, Kuba Károly pedig megvette, mert nem akart másik szomszédot. Bár többletköltségekkel jár a fenntartása, a válságban bebizonyosodott, hogy előnyös a változatos portfólió, valamelyik ágazatnak mindig megy annyira, hogy kiegyensúlyozza az összképet. Teljesen azonban nem hagyatkozhatnak erre, a visszamondott munkák miatt a lakatosüzem megrendelés-állományának 70 százalékát kellett pótolni. Korábban főként építőipari gépeket, például kőtörőket gyártottak, a krízis hatására fordultak a válságnak kevésbé kitett bányászat és az energiaipar felé, amelyek számára egyebek mellett erőművi berendezéseket, szélturbinák generátorházát és ércosztályozó szerkezeteket gyártanak. Ezek mind egyedi tervezésűek, és külföldi megrendelésre készülnek.
Sarokpontok
■ Hasznos a több lábon állás, különösen krízis idején.
■ Érdemes a „válságálló” ágazatoknak szállítani.
■ A nehéz időkben is adódnak kihasználható piaci rések.
■ Fontos jó kapcsolatot ápolni a partnercégek képviselőivel.
A sikeres alkalmazkodást mutatja, hogy az elmúlt egy évben is bővült a létszám, a vállalatcsoport jelenleg mintegy 330 embert alkalmaz. A kft. 2004 óta több céget is felvásárolt, egyebek mellett egy barcsi üvegfeldolgozót, amelynek német tulajdonosa 1993-ban még azzal a „tanáccsal” kereste meg Kuba Károlyt, hogy csukja be a boltot, mert úgysem bírja majd a versenyt. Barcsra egy újabb tevékenységet, a kazángyártást akarják telepíteni. A cégvezető fejéből a tavalyi gázválság nyomán pattant ki az ötlet, hogy elő kellene állni olyan biomassza kazánokkal, amelyek komfortfokozata és hatásfoka vetekszik a gáztüzeléssel.
Az alkalmi helyzetekre való reagálást egyébként is célravezetőnek tartja, különösen a mostani, bizonytalan helyzetben. „Ha valahol rés keletkezik, ott meg kell jelenni egy termékkel. Eddig bejött ez a taktika” – mondja az ügyvezető. Az egyre szélesebb palettán továbbra is az alaptevékenység, a szigetelőüvegek gyártása a legfontosabb, az idén is ez járul hozzá a legnagyobb mértékben az árbevételhez, amely valószínűleg a tavalyi szinten marad. A fejlesztés folyamatos, egy 540 milliós uniós pályázat keretében éppen most szereznek be gépet úgynevezett két légkamrás szigetelőüvegek előállításához.
Üvegen lépdelnek
A Hőszigtől évente több százmillió forint értékben vásárló homlokzatépítő, az Alukol Kft. ügyvezetője szerint a szigetvári cégnek érdemes lenne edzett üvegeket is előállítania, igaz, ez milliárdos nagyságrendű beruházást igényelne. Kolozár György e nélkül is nagyra tartja a vállalat által biztosított ár-érték arányt és műszaki tanácsokat. Az Alukol legutóbb az újbudai Allee bevásárlóközpontnál építette be a Hőszig üvegeit, de azokat láthatjuk más fővárosi plazák és a népligeti buszpályaudvar homlokzatán is. Pécsett pedig egyenesen azokon járunk, amikor a világörökségi helyszín, a Cella Septichora üvegfödémén lépkedünk.
A cégcsoportban van egy kakukktojás is, a Végvári Pince, amelyen Kuba Károly és Andreas Ebner fele-fele arányban osztoznak. Az üzletember alkalmas helyet keresett külföldi partnerei fogadására, így került kapcsolatba a borásszal. Üzletfeleit a pincészeten kívül a szigetvári kóstolóházában is megvendégeli, jórészt a saját tanyájáról származó alapanyagokból készülő ételekkel.
A cégvezető úgy tartja, megtérül a vendéglátás. S nemcsak újabb üzletek alkalmával, hanem akkor is, amikor kiegészítő információkra van szükségük az egyedi tervezésű gépek megrendelőitől. „Kell ez a plusz, hogy szívesen segítsenek nekünk” – fogalmaz Kuba Károly, akinek az öröklés miatt sem kell aggódnia, hiszen fia, Attila, már szintén a cégnél dolgozik.
Forrás: Figyelő 2009./49. szám - december 3.
